nemigaz

vannak olyan alapvető jótanácsok, amiket magamtól meg kéne fogadnom, mint például, hogy ne higgyünk a sztetoszkóposnak, ha berendel hajnalok hajnalán, mert biztosan lesz húsz ember előttünk, akik már amúgy is ezer éve várnak és különben is sokkal fontosabb dolguk van, mint bárki másnak ezen a világon. ilyenkor szépen le kell ülni, kihúzni a táskából exupéryt, és lábat lógatva nekiállni olvasgatni, mert nekem ez a fontosabb dolgom. de én nem sietek.
unom, hogy mindent azonnal kell, rögtön ugrani, rohanni, míg végül belegabalyodom a saját lábamba, mert nem kéne, hogy így legyen. ezt is csak valaki egyszer kitalálta, minthogy az üres vászon fekete vonallal művészet, és a többiek pedig elhitték. talán levonhatnám azt a következtetést, hogy minden csak akkor létezik, ha elhisszük, de a fájó csípőm és a megtépázott asztalsarok máshogy vélekedne az ügyben.
a varratszedésbe nem lehet elájulni, de a hideget és a nyálkás szelet még egy bismarck sem tudja kellően ellensúlyozni. ide rohamosztag kell.

belekerültem egy légörvénybe.
ide-oda dobálom a testemet.
csak az atomokat, amik nem én vagyok.
egy kicsit mindenkibe szerelmes vagyok.
egy kicsit mindenki szerelmes.

(hello, a nevem anafora)