te és én

ahogy közeledünk októberhez, egyre jobban szűkül össze a gyomrom.

*wake me up when september ends*
apu: a green day ezt nem petőfitől plagizálta?



mindjárt kezdődik a dorian gray.
úgy tűnik, hogy szokásom lesz, hogy a könyvtárban megállok egy betűnél és elhozok két írótól egy-egy könyvet. múltkor vonnegut és wilde volt, most keyes és kesey.
szeretnék fotografikus memóriát.
vagy legalább villámolvasni.
azt hiszem, hogy bessenyeinek volt az a nézete, hogy ha az embernek nincs hite, akkor csak a kultúrához tud fordulni.
összegyűltek az újságot és franz ferdinand, ramones és beck hallgatás közben 81 garfieldot vágtam ki belőlük. mármint az újságokból. szeretem őket füzetekbe ragasztgatni és vonatutakra elcipelni. azt hiszem, nem ilyesmire gondolt bessenyei.


tervezgetünk, egymás mellett állunk, de kiabálunk, közben nevetve rázunk kezet, csapkodjuk egymás vállát, és biztosítjuk egymást, hogy igen, feltétlen, mindenképp, és akkor elhangzik a bűvös szó, a majd.


szélcsend van.