én is táncolok

elmeséltem a két buszórányira lévő nővérnek, aki éppen répát rágcsált és a színes tollait nézte, amikkel majd elmetérképeket rajzol, hogy a világ tele van irracionális emberekkel, akik kincset érnek a szomorú hétköznapokban.

egyikük a postán fakasztott mosolyra, miközben vártam a levélre, amiben megdicsérgetnek, hogy milyen ügyes vagyok és legyek nyugodtan magántanuló (persze kicsit szakszerűbben megfogalmazva), sőt, már a mögöttem álló, egy fejjel alacsonyabb nénikével is megtárgyaltuk, hogy miért nem érdemes a másik sorba állni és hogy milyen hosszadalmas lehet egy maréknyi levelet feladni, amikor elkezdett kint szitálni az eső.
biztonsági őrünk letelepedett egy kényelmetlen székbe és az egyik ismerősét kezdte el zaklatni azzal, hogy: "kint szemetel az eső vagy csöpög? szemetel vagy csöpög?"
és ezt még vagy háromszor megkérdezte szegény szerencsétlentől, de olyan gyorsan, hogy esélye sem volt válaszolni, majd hátradőlt és filozófikus hangulatba lendült a szentem: "egyáltalán, van a kettő között különbség?"


egy házaspár sétált be a boltba, rögtön leragadtak a kenyerek előtt. a férfi elkezdett szaporán szuszogni, mert nem tudta értelmezni amit látott: "te, te... mi az a hosszú kenyér? egy bagett?"
a felesége éppen el volt foglalva azzal, hogy összevissza forgolódjon és pont oda ne nézzen. a férj persze éhezett a tudásra, mint egy falat kenyérre, ezért odalépett a polchoz és két karját kinyújtva mutogatta a nőnek, hogy mondja már meg neki, hogy mi az, amit ő most néz. majd megállapították, hogy bagett, megnyugodtak, bólintgattak, nézték még egy kicsit, és már el is döcögtek a szőlők irányába.