Rejtelmes szfinx gyanánt, azúrban trónolok, kevély hó-szívvel és fehér, hattyúi fényben; a vonal-szaggató mozgást gyűlöli lényem; és orcám sohse sír és sohse mosolyog.
Milyen szép, ha minden tengerhez, mely ránk vár, van egy folyó a számunkra.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése