köszönöm

szülinapi-hét-szerűség kerekedett belőle, kezdve a meyer köszöntőjével, amit borbálás csütörtök követett (aki elkérte az szjg első kettő részét, majd két nap múlva beállított, hogy elolvasta és ő akkor nem szarozik, elvinné az összes többit), volt meglepetés buli, teljesen meg voltam lepődve, életem legrandomabb emberei kerültek összeválogatásra, belibbent a narancssárgaszerű ruhácskájában a warga (aki majd emhad ut hasi [vagyilyesmi] felesége lesz és gyroson fognak élni), volt kompromittáló élet-bemutató, voltak nővér sztoriai hajnali egykor a maricában a pincér előtt, hogy a rendszerváltás után néhány szórakozóhelyen milyen orgiákat tartottak, beszéltem a taxisofőrnek a süni mentő hapikáról, a sápadt holdfényben keresztülgázoltunk a legnagyobb dzsindzsán, mert kaptam tűzijátékot, amit a ház előtt folytattunk, elköszöntünk, eldőltünk, és mikor minden aludt, nem is tudtam virginia woolf orlandójára figyelni, mert a szám sarkait a fülemhez ragasztották, és olyan volt, mintha az ott lévő, a kilométerekre lakó, a később csatlakozó emberkék tényleg szerettek volna.

az elmúlt napokat elraktam egy hátizsákba
most nem nehéz cipelni