a saját valóságomban élek

virginia woolf és orlando a lelkitársaim
olyan gyönyörű, hogy olyan lázas állapotba kerültem, mint a fal filmben pink, amikor próbálja letépni a nyúlóssá vált bőrét
nem a legszebb példa, de másért nem csupaszítanám le magam


ezen a napon halt meg erich kästner, aki miatt megszerettem az olvasást, és luis buñuel, akitől még csak az öldöklő angyalt láttam, és nagyon jó volt és hiába mondogatom a fél világnak, senki nem akarja megnézni.
meg szegény nanuk, az eszkimót sem, pedig milyen menő egy 1922-es kultúrfilm az eszkimók életmódjáról és mindennapjairól, de megjegyzem, annak ellenére, hogy nanuk és a többiek egyfolytában mosolyognak, ha jobban belegondol az ember, nagyon nyomasztó.


elkezdtem dosztojevszkijt, de legszívesebben csak egy málnás limonádé vagy egy áfonyás cider mellett agathát olvasgatnék egy hűs teraszon, füstölögve.
megmondtam a mások szerint ijesztő és szigorú pedagógus anyukámnak, aki soha be nem rúgott és soha egy szálat nem szívott és azzal dicsekedett, hogy szerinte mi sem, na szóval azt, hogy én mostan cigarettázni fogok és ne haragudjon, majd elkezdett nevetni, hogy miért izgulok ilyen "ártatlan dolgok" miatt, és "persze, kislányom, próbáld ki! mindent! ... de ha egy mód van rá, drogot azért ne"