vörös szemek

Küzdést kívánok, diszharmóniát,

Mely új erőt szül, új világot ád,

Hol a lélek magában nagy lehet,

Hová, ki bátor, az velem jöhet.

celofán mindig megszaporázza a lépteit, ha törzsi dobokat utánzóan ütöm a combom

Minden, mi él, az egyenlő soká él,

A százados fa s egynapos rovar.

Eszmél, örül, szeret és elbukik,

Midőn napszámát és vágyait betölté.

Nem az idő halad: mi változunk.

lassan az ember tragédiájával fogok álmodni, mert ofő kérte, hogy ássam bele magam. úgy is tettem. megnéztem azt az előadást is, amiben alföldi volt lucifer, azóta az ő hangja szólal meg a fejemben, amikor olvasom.

Minek emésztenénk magunkat? - szólt. - Aminek jönnie kell, jönni fog, és ha itt lesz, szembenézünk vele.

ezenkívül hápé újraolvasási mániában is szenvedek, amitől kiújult a garyoldman mániám is. ha azt kérdeznék tőlem, hogy de mégis mit kérdeznék tőle, értetlenül néznék és ráncolnám a homlokomat, mert természetesen azt, hogy "elveszel feleségül?" - igen vagy igen?
(addig ne halj meg, ameddig nem találkoztunk és szeresss, vagy legalább kedvelj. egy kicsit)