a lasagnéval kötöttünk egy kölcsönösen-utáljuk-egymást-paktumot, mely szerint ha békén hagyjuk egymást, akkor békén hagyjuk egymást, de ezt ma megszegtem, amikor nővérnek készítettem és idegességben rávágtam a sütő ajtaját, mert amikor kivettem, egy hosszú csíkban beleégett a tepsi széle az ujjamba, ami most egy fehér hurkaként díszeleg. szinte láttam, ahogy az olvasztott sajt és a besamel mártás egymásra támaszkodva nevet rajtam.
szinte hallom, ahogy az unokáim kérik, hogy meséljek háborús sérülésekről:
- és ezt hogy szerezted, nagymama?
- a lasagne nem akarta megadni magát.
so badassss!
Rejtelmes szfinx gyanánt, azúrban trónolok, kevély hó-szívvel és fehér, hattyúi fényben; a vonal-szaggató mozgást gyűlöli lényem; és orcám sohse sír és sohse mosolyog.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése