életem

csak azt nem értem, hogy valaki miért írja be a gugliba a blog címét, ahelyett, hogy rögtön a helyére pötyögné..?
válaszokat várok
(igazából nem)

megjött a simon márton kötetem, aminek az átvétele is megizzasztott, socially awkward létemre tekintettel:
   - jó napot! én.. öö..
   - csomagért jött?
   - igen! (megkönnyebbülten sóhajtottam)
   - kinek a nevére?
   - hát.. öö.. cénagyeszter (megremegett a hangom)
   - és milyen a csomag? honnan jött?
   - öö..
   - mekkora a csomag?
   - könyv! (kiáltottam fel diadalmasan)
a pasi mellett közben nevetett két lány, nagy nehezen sikerült valamit aláírnom, de nagy izgalmamban egy pillanatra elfelejtettem, hogy milyen kezes vagyok és hogy a normális emberek hogyan tartják a tollat, majd magamhoz szorítottam a polaroidokat rejtő borítékot, réveteg motyogtam valami viszlát-félét, de addigra lekötött az indiánszökdelés, amit a parkolóban adtam elő.

miközben anyura vártam a buszpályaudvaron és olvastam az éjjeli menedékhelyet (de mindig vissza kell lapozgatnom az első oldalra, hogy ki kicsoda, mert ezek az orosz nevek megjegyezhetetlenek), mellettem ketten az érettségiről beszélgettek: a raszta srác éppen azon dohogott, hogy "az írásbeli tele volt megint zsidókkal és cigányokkal", mert írnia kellett az antiszemitizmusról. a lány felhorkantott és gúnyosan nevetett. a replikát már nem hallottam, vagy inkább nem akartam hallani, helyette gorkij olyan sorait bogarásztam, hogy:

"A teve olyasféle állat… mint a szamár. Csak nincs füle neki… (...) A tevének egyáltalán nincs füle… A teve az orrával hall…"