ma halt meg a mama egy éve
azt hiszem képmutatás lett volna, ha feketében töltöm a napot, vagy ha egy sarokba szomorúan üldögélve teltek volna az órák, miközben úgy csinálok, mint aki teljesen át van szellemülve, csak ekörül forognak a gondolatai
ehelyett inkább írtam egy infó ötöst, és tudom, hogy nagyon örült volna és büszke lett volna rám, és hogy dolgozat írás alatt végig rám gondolt volna és a levegőt simogatta volna a konyhában, mert az én fejecskémet képzelte oda
és szerintem azt is elnézi, hogy nem mentünk ki a temetőbe sírdogálni, nem vittünk virágot, mert ő azt úgysem szereti, inkább a csokit, na de nem ácsorogtunk ott, a márványtábláját simogatva, mert ő már nem ott van
gyújtottam három gyertyát, miközben beszéltek hozzám olyan dolgokról, ami miatt tudom, hogy ez csak még szomorúbb, mert korszakok záródnak le, már csak az utószót olvassuk a könyvben, ragasztózzuk le a dobozok tetejét és a többi klisé, értitek
a borival, avagy ahogy ők hívták, "a kis barátnőm"-mel töltöttem a reggelt, akinek boldogan hallgattam a tökéletes parkolási történetét, mással nem is lettem volna szívesebben, boldog voltam, boldogan sétáltam haza, mert már nem haldoklom magzatpózban 20 perc sétától, és tényleg boldogboldog voltam, amitől tudom, hogy ő is az lett volna
remélem az volt
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése