it's not fair
to deny me
megtaláltam a bocsos füzetemet, így van mibe nyomorultkodnom. amikor a rékának vettem dekorálnivaló füzetet, akkor láttam fekete, keményfedeles naplót. amiről azért tudom, hogy napló volt, mert rá volt írva, hogy napló. de ez csak egy megérzés. vagy kivárom a névnapomat, vagy meglepem vele magamat. oké, valamennyire széchenyi is benne van a dologban. amúgy az is eszembe jutott, hogy amióta a számítógépek beléptek az életünkbe, annak a generáció íróinak már (valószínűleg) nem lesznek összegyűjtött levelezései, nem fogják az elmosódott tintás papírlapjaikat mutogatni kiállításokon. és ez szomorú. nagyon hervasztó.
fú, nagyon rákattantam a kexp live-okra, maclemore-t és sóley-t hallgattam, és ma a naplementébe gyalogolva szólt a fülemben a régijó supertramp (komolyan, hallgassátok!).
ja és ne álljatok ki hajnali kettőkor mezítláb az erkélyre a kinőtt hálóingetekben, mert hiába hiszitek azt, hogy melegetek van, és amúgy is csiripelnek a madarak (meglepő, de igen), nemjóötlet.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése