egyet nekem - egyet neked

back off, people, megjött a csokimázzal leöntött plüssbanán!

nem szeretek olyan társadalomban élni, ahol kortárs művészeinknél ez a legfontosabb: "Esténként kavarognak a holdak, a spermák". legalább a vers vége szép.

előre is bocsánatot kérve kikecmeregtem az paplan alól, kinyitottam egy dobozt, kedvenc kék poharamat megtöltöttem és vártam a csodát. 3 perc múlva a fülembe ólmot öntöttek, ami a szemüregemnél hullámzott, láttam a saját kezem auráját, vagy csak bizonyos atomjai fázist késtek, ahogy lóbáltam a plafon felé, a lámpám egy fekete kutyává, majd egy nekem háttal ülő emberré változott, a függöny két méter vastag lett, így a kezem új képességének felfedezése közben annak részecskéit rendeztem más sorrendbe, de sarokból fekete árnyak jöttek ki, a kutya vagy az ember megnyúlt, az ablak melletti kis falrészt egészen betakarta és én lázálomban a sötét és láthatatlan lényekkel viaskodtam, mikor fölémtornyosultak, nem értek hozzám és hiába hadonásztam tehetetlen dühvel, nem értem el őket, farkasszemet néztünk egymástól milliónyi fényév látó-távolságban, ki akartam szaladni, vagy kiáltani, de a fémmé vált agyvelőm visszahúzott, kezem lehanyatlott és rémálmokba zuhantam.