kakaót szürcsölgetek.
majd csak kiheverem.
Rejtelmes szfinx gyanánt, azúrban trónolok, kevély hó-szívvel és fehér, hattyúi fényben; a vonal-szaggató mozgást gyűlöli lényem; és orcám sohse sír és sohse mosolyog.
2013. március 3., vasárnap
*
nővérrel azt a felfedezést tettük, miközben egy súlyzót dobálva zaklattuk tizenegykor az alattunk lakókat, hogy bizonyos dolgokat sohasem fogunk tudni magunktól megcsinálni. elszomorított minket az a tudat, hogy nem tudjuk megszagolni a hajtöveinket - úgy ámblokk a fejünk tetejét -, és nem tudunk a saját fülünkbe suttogni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése