tíz kicsi..

olyan nehéz és drámai a helyzetem, mint mikor a zsűrinek választania kell, és elmondják, hogy mennyire nehéz és drámai a helyzetük.
ma van a bori szülinapja.
bruce springsteen forog a lejátszón.
rákaptam a gyűrűk urára, de csak gépen tudom olvasni, ezért ha összeakadnék az utcán a többi vérágas szeművel, biztos meg akarnának kínálni valamivel.

próbáltam írni a többiről is, de az a szokásos. a mindennapi kilátástalanság, hogy vajon hogy fogom megcsinálni ezt az évet; néha napokig ki sem megyek az utcára, inkább itthon fetrengem magányomban, ami nem csoda, mert mostanában szeretetlenséggel ölelem a világot és a normális, kulturált viselkedés is messze elkerül és amúgysem lehet rám számítani.
mindezek kívül mindig én vagyok az, aki egy magozott meggyes sütiben ráharap egy magra, vagy a filézett, átsütött halban búvó egyetlen szálkától próbál feltűnés nélkül megfulladni.
leszámítva, hogy kötél után kutakodok itthon és azt suttogják, hogy megőrültem, egész jól vagyok. minden rendben.
minden a  legnagyobb kibaszott rendben.