fall apart

don't matter if I fall from the sky
these wings are made to fly

sütött a nap, mindenki tavaszt kiáltott, ha egy filmben vagyunk, akkor az utcán lődörgő emberek egyen-táncra perdültek volna; vagy magamban dúdolgattam, vagy a február végi lüktetés ritmusára meneteltem (lépéés, iiiindulj!); akkor jártam erre, amikor még térdig ért a hó, vagy legalább csoszogva lehetett haladni a fehér járdán - ma már csak egy-egy szörvájvör mocskos hókupac emlékeztet azokra az időkre, amikor egynapos kényszerszünetet rendeltek el a rendkívüli időjárásra hivatkozva; messze egy férfi hadonászott egy narancssárga hólapáttal, mutogatott a semmibe a senkinek, de ahogy közelebb értem, a fák félreugráltak, hogy jobb legyen a kilátásom, egy fürdőköpenyes apó álldogállt az út közepén, mellettük elhaladva azon gondolkoztam, hogy vajon rám támadnak-e, mert a mai nap nagyon nem jó a meghalásra, főleg ha azt egy hólapát okozza.

mit tennél, ha csak időd lenne?
ha a világ hatvannégy négyzetméterből állna?
fordítva vagyok bekötve, a piros és a kék drót összegabalyodott
álljunk meg, húzzuk ki magunkat, hasat be - mellet ki - nem szeretik a kvazimódókat, csukott szemmel ugráljunk egy lábon, de csak a fekete kövekre szabad lépni, szerencsés leszel, ha végigkacsázol a repedéseken.
ahogy így ugráltam, valaki megfogta a kezem .
ellöktem, mert egyedül akarok menni
mindig is egyedül akartam menni
és úgy is kell lennie