2013. február 2., szombat

"lehet"



we'll meet beyond the shore
we'll kiss just as before


törvénybe kellene foglalni, hogy tilos túlbonyolítani az egyszerű dolgokat, hatalmas feneket keríteni nekik, semmi sem az, aminek látszik, az idő - az emberek - az életek képlékenyek, egy tüzes karom a mellkasomba nyúl és pumpálja a szívemet és az egész végtelenül szomorú, egy berendezetlen lakásban ültünk a szépszeművel egymással szemben, két bakancs és egy üres kólás pohár zárta el az utat, a másik szobában mélyről, talán a lábujjakból jövő nevetés, mi meg arról beszélgettünk, hogy a szépszemű ismeretlen időn belül a földön fog fetrengeni, a fájdalomtól ordítva, majd némán, amíg lassan bele nem hal: péntek esti programunk.
(ehhez inkább the black keys - ohio majd utána summertime blues illene)

felálltam egy hókupac tetejére, tudod, ami a járdán, az utak mellett fel van tornyozva és egy óvodás csoport is elférne alatta / benne / mellette, szóval egy ilyenre Kellett felkászálódnom, térdig elmerültem, majd folytattuk a társalgást, így, "a világ tetején". a belga lány egy ős-bohóc. szeretnék olyan lenni.

 belilult a kezem és nem tudok csöndben elaludni, száll az éjszakában a bartók rádió zongorafutamai és áriái.

február van.
szeretem a februárt.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése