2013. január 31., csütörtök

manó


now don't you understand
that I'm never changing who i am


szeretek random emberekkel az éjszaka közepén az életükről és az elképzeléstelenségükről beszélgetni. ezek a földiek...
ezenkívül olyan banális dolgok tesznek boldoggá, mint hogy a molyon van 17 plecsnim.

"ha ez most érettségi lett volna, max pontot kaptál volna"
bizonyára nem, de jó tudni, hogy az apostol szerencsét hozott. pedig gondot okozott az ilyen mondatfoszlányok megértése: "az elbeszélő költemény megalkotott világa mögött felsejlő lírai tudat szerepdillemája"
(mi a nyomorultélet az a lírai tudat szerepdillemája?!)
hogy feldobjam magam, egy narancsnak álcázott mandarint használtam papírnehezéknek.
a töri tanárom jött le a lépcsőn, amikor meglátott, megtorpant, biccentett és visszarohant. ez az én vonzerőm.

túléltem a mellkas ct-t, de kell konzultáció

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése