néha kedvem támad, hogy felvegyem nővér egyik báli ruháját, és végigsétáljak benne a mocskos belvárosban, vagy valakivel '20-as évek szerint öltözve berontani egy nyüzsgő kávézóba, de nem ám csak ennyi lenne, hanem kitalálnánk a másiknak egy szerepet, leírnánk a karakterét, borítékba raknánk, majd kicserélnénk és aznap este őt kell eljátszani. vagy egy filmbeli személyt. mondjuk minden pénteken. ugyanott vagy mindig máshol. más helyen, más városban. többen lennénk. mondjuk négyen. 2 fiú és 2 lány. vagy két pár, de az izgalmasabb, ha senki senkinek a senkije, legfeljebb titokban. vagy nyílt titokban. srácok szmokingban, vagy legalábbis öltönyben, lányok miniruhában, fejpántban, szipkával a kézben. vagy elő a pöttyös szoknyákkal vagy lázadunk vagy "zenekart alapítunk" lennének játékok is. egyszer külön érkeznénk, hogy amikor belép az a Valaki az ajtón, akkor már más legyen, Az a Valaki, mert talán a csoportban feszengés lenne, nem éreznénk a szerepünket, csak a jelmezben bohóckodó önmagunkat. gyűjtöm a csapatot.
te is érzed?
Rejtelmes szfinx gyanánt, azúrban trónolok, kevély hó-szívvel és fehér, hattyúi fényben; a vonal-szaggató mozgást gyűlöli lényem; és orcám sohse sír és sohse mosolyog.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése