liber

még nem vettem senkinek ajándékot; sütöttem mákosbejglit (az egyik rúd közben megöngyilkolta magát); a mosógép nem fog 7 évig férjhez menni; rászoktam arra, hogy hajnalban másoljam a töri jegyzeteimet (a 19. század meghatározó eszmei mozgalmai vagymiaszösz); általában nem a testtartásomat korrigálom (pedig púpos vagyok), hanem a kézmozdulataimat, hátha valaki olyan kézmániás, mint én; szívesen felkutatnám a tanárom nagy szerelmét, aki egy orosz hapsi.


Kerouac-éknál az a jó, hogy nem csak úgy maguk elé böfögték az életfilozófiákat, hanem ténylegesen megélték őket. szabadok voltak, nem függtek egymástól, ha valakinek kedve támadt, hogy átstoppoljon a keleti partról a nyugatira, akkor nem várta meg, amíg valamelyik haverjának is ez az agyszüleménye támadt, hanem egyedül kiállt, és lengetett. akkor is mentek tovább, amikor lemeszelték őket és elvették az összes pénzüket.

annak ellenére, hogy tolták magukba a több tubus benzedrint, vagy dugtak a feleségük mellett még két nőt, vagy itták magukat seggrészegre, vagy lézengtek teljesen céltalanul a világban, hogy megfejtsék annak értelmét, mégsem voltak megőrülve, nem gyilkolásztak vagy vandálkodtak kedvükre. amikor a stoppos átejtette őket, vettek neki egy hot dogot és nehéz szívvel a városban hagyták.
sokat tapasztaltak, sok emberrel ismerkedtek meg (egyikük Fraudot is ismerte), lázadoztak, betépve bámultak le a sziklákról az életükön merengve.
és mégis, lettek valakik.

pedig nem gondoltak arra, hogy majd 60 évvel később egy másik földrészen, egy kis ország kis városában, jelentéktelen kék tapétázott falak között, egy vörös(es) hajú, 17 éves lány majd olvasni fog róluk, és negyed kettőkor róluk fog ömlengeni.
talán még ezer hozzájuk hasonló ember rohangált amerikában.
és mégis lettek valakik.

a kultikus emberek nem az első padból kerülnek ki. de azt hiszem nagy embernek születni kell. ma már túl nagy a szabadság, túl sok a fölösleges lehetőség. mindig orwell jut eszembe és az 1984, a brazilt is újra meg kell nézni.
még csak az úton felénél járok (félúton vagyok.. haha..), de már most inspirálva érzem magam.