azt hittem, hogy hideg van, ezért bebugyoláltam magam önsajnálattal, inkább egy másik világban éltem, ahol ott van hoffmann homokembere és scuderi kisasszonya, és ahol hastings által megismerem poirot, majd siratva elbúcsúztatom.
nem emlékszem, hogy kivel mit beszéltem, azt hiszem csütörtökön a sziákon kívül nem szóltam senkihez, csak a macskával kiabáltam, hogy fogja be.
nem emlékszem nagyon semmire az elmúlt napokból, nem voltam itt, nem volt időm itt lenni, támolyogtam és verseket mormoltam magamban, majd azon gondolkoztam, hogy nekem most hol is kéne lennem, mit is kéne csinálnom, vagy egyáltalán felismerni, hogy ki vagyok, hol vagyok és merre tartok.
ma rájöttem, hogy már fűtenek, ezért ledobtam magamról a nyomasztó réteget és kisétáltam a szobából.
már nem szeretnék visszajönni.
Rejtelmes szfinx gyanánt, azúrban trónolok, kevély hó-szívvel és fehér, hattyúi fényben; a vonal-szaggató mozgást gyűlöli lényem; és orcám sohse sír és sohse mosolyog.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése