**

a polcon-hátracsúszott-összegyűrt-szürke-cím-nélküli-borítójú könyveket akarok olvasni; pszichedelikus zenéket bakelitről, amikről még senki sem hallott, és nagy bölcsen megvitatnánk franco dolgait; olyan filmeket nézni, amiben a pasi az erkélyen meztelenül eszi az omlettjét, mellette a szőke barátnője cigarettázik, a nappaliban valaki öklendezik egy fehér szőnyegre és kint az omlásveszély tábla mellett egy öregember trombitálni tanul.
"a dolgok önmagukba érkeznek."

elbizonytalankodom a fél életemet, órát kéne állítanom, még mindig figyel a kertésznadrágos malac az asztalomon, de meglett nővér nyelvvizsgája, aminek örömére ő likőrrel, én meg rummal koccintottam és a középkori és barokk művészetekről, főleg zenéről volt szó.

az érzéketlenséget választanám, meg volt ott alexitímia, szeretnék művészettörit tanulni és nem azon gondolkozni, hogy milyen megalázó pózba kerülhet az ember, ha felvágja az ereit, de célszerű a középszerűségben, inkább megyek mert már villog a zöld lámpa, csukódik a lift ajtó, szeretném, ha nem lenne idő, ha nem számolnánk a napokat, ha nem kéne évente egyszer elfújni a gyertyákat a tortáról, mert az életem képlékeny, de sosem voltam jó az ilyen kézműves-gyúrmázós dolgokban, mindig azt néztem, a másik hogy csinálja; beülök majd valahova egyedül, egy jegyzetfüzettel és médiát fogok csinálni, de közben megszakad érte a szívem és félrenyelek.