*

hello, hello

remember me

a libanoni mögött ültem, a kezem saját formát vájt a kapaszkodóba és kétszer lefejeltem a libanoni fejtámláját, eközben könnyed hangon csevegett a mellettem lévő, hogy az állatorvosoknak három millióra felemelték a tandíját, ha az ablak nem lett volna párás, akkor sem láttam volna ki az összeakaszkodott szempilláim börtönéből.
ültünk a kanapékon a karolinában, hallgattam nővéremet, rájöttem, hogy betegnek lenni azért szar, mert az egy fél-állapot, de én nem szeretek semmit sem félgőzzel csinálni, szóval inkább vagy legyek egészséges vagy dögöljek meg, aztán vége lett a számnak, tapsoltunk, a gyerekek békésen birkóztak a földön.
visszafelé már elöl ültem, nem kapcsoltam be az övemet, meghagytam az esélyt, de csak bob marley szétmixesített dala döfődött a szívembe.
pedig sikerült életem első szép és szimmetrikus tusvonala.