*

egyedül ültem itthon.
a kaputelefon elkezdte játszani a für elise elzanzásított dallamát, kelletlenül letettem a kezemből az édes anna kötetet és odasétáltam a kagylóhoz.
apu szólt bele, hogy nyissam ki neki előre az ajtót, mert most jön a bevásárlásból, és nem szeretne kopogni, mert ha egyszer leteszi a szatyrokat, mégegyszer már nem fogja tudni felemelni.
elfordítottam a kulcsot a zárban és visszaültem a helyemre.
ahogy a piros könyvjelzőhöz értem volna, megcsörrent mellettem a mobil.
egy ideges hallóval válaszoltam rá.
apu hívott, hogy beugrott a boltba, mert látta, hogy elfogyott az almám, de nem emlékszik, hogy a pirosat vagy a zöldet szeretem jobban.
apu hívott.
apu a boltban van.
de apu éppen lépcsősorokat hagyva maga után tart a lakás felé.
"pirosat" - nyöszörögtem, és figyeltem, ahogy egy erős kéz lassan belöki a bejárati ajtót.

(éjszakánként ilyenekkel szórakoztatom magam)