hazaértem, nem egy szigetre

amíg reggel a buszra vártam két néni szokás szerint beszélgetett mögöttem, miközben a bérletemet gyűrögettem és méhek-pillangók elől hajolgattam:

...és tudja a hálószoba is patak felé néz.

" igen, igen, az tényleg nagyon szép."

- de tud a madár-rajzásról?

" igen, igen, sok mostanában errefelé a madár." 

- képzelje, egyik nap száz meg száz madár repült el a ház előtt, a harmadik emeleti erkélyhez, és mindez pár perc alatt!

" igen, igen, az tényleg sok."

- majd jött néhány fekete madár, először azt hittem, hogy varjak, mert akkorák voltak. nagyon régen nem láttam errefelé varjakat.

" igen, igen, tényleg régen."

busz jön, valami nem jó, gondolat jön, csukódik az ajtó, de még éppen kiférek.

felveszek egy gesztenyét a földről, a neve Willy, és elindulok hazafelé, egy nagy károgás, összerezzenek, felnézek.

három varjú körözött a ház fölött.