brék

van egy szusszanásnyi időm, nem kell hajnalig töri tézére készülnöm (még nincs vége a szeptembernek és már majdnem a füzet felét teleírtam), de ez nem igazán megmozgató.

sikerült hatnom TB-re, hogy legyen a felnőtt magyar programozói olimpia selejtezős csapatának tagja, bár szerintem már előbb elhatározta magát. megmutattam neki imagine blogját és szerencsére egy igenis-nemis típusú válasszal túlléptünk azon, hogy én folytatok-e ilyen tevékenységet.

heves leveleket váltottunk a libanonival, nővérrel kezdem rendezni soraimat, a lóbalzsamnak menta illata van, egy napon születtünk nelson mandelával, amikor ma délben hazajöttem, hiányzott a szépszemű, akivel jelenleg nem állok sehogy.
körülleng a behatárolhatatlanság.
emlékszem, amikor jósokéve ilyenkor remegve ültünk egymás mellett, a zöld táblát néztük, egy végzős (vagy 12-es?) megfogott a derekamnál és feldobott a magasba, hogy mi most rakétásat játszunk.

ma már a nyílméreg békák háziasításáról társalgunk, tuxokat nézegetünk és átivódunk egy másik korba. bámulom a gyertya lángját és eszembe jut, hogy huxley kötete még mindig a polcomon porosodik, a szép új világ. könyv és filmidézetek kavarognak a fejemben fizika órán, az óra ingája már mély barázdákat húz az időben.

ja és paranoiás lettem, pedig bizonyára nincsenek kamerák a lakásban.