énekeljük el azt hogy vége

voltatok már salföldön?
nem, nem az Alföldön vagy a Kisalföldön, hanem Salföldön.
valahol azért idegesít, mert nagyon hasonlít névben az alföldre meg a kisalföldre, ez olyan, mint a csizmazia vezetéknevű emberek, mert annak csizmadiának kéne lennie!

salföld egy nem átlagos kis falucska, ahova azért látogattunk el, mert ott készült az egyik kép a médiás feladatomhoz, amiből majd rádiójátékot kéne összerittyentenem.
salföldet beteríti a finom homok, salföld mellett gyönyörű égszínkék bányató fénylik, salföldön fura nagy kövek állnak ki a talajból és olyanok a dombok, mintha egy-egy piramist rejtenének magukban.
salföldön szalmakalapos emberkék köszönnek rád, salföld utcácskáin három csacsi húz egy szekeret, salföldön a házak kertjei igényesek és gondozottak, salföld homokját két vágtázó lovas vagy egy tejfölszőke kisfiú maga után húzott botocskája tajtékozza fel.
magával ragadó atmoszférája van, hatalmas falakat nő be a borostyán és nem zaklatnak bogarak.
valami ilyesmi lehet a nyugalom szigete.

a másik véglet az este volt, amikor koncerten voltam, majd az énekessel sétáltam, legalább hatszor elmondta, hogy jó a hajam (rövid vöröst álmodott), másfél liter bor volt benne, de gitározott-énekelt nekem egy saját dalt a sétáló utcán, majd somolyogva váltunk ketté. ebben nincs semmi babona. ez csak így volt.

és most azon leszek, hogy évfolyamtársam elvigyen repülni.
crissy!