voltam világjava esten, fókatelep koncerten. anyut rángattam el, egyrészt mert ilyenkor nem az anyukám, hanem barátnői státuszba konvertálódik és akivel a borin kívül a legtöbbet tudok nevetni. és mert 10 perccel a kezdés előtt találtam ki, hogy én oda el akarok menni és nem valószínű, hogy a többiek örömükben kipattantak volna a bolyhos szőnyeges házukból, nem mellesleg a felével össze vagyok veszve, a másik feléhez meg nincs kedvem, mert az antiszociállisság tengerében lubickolok és süttetem magam a parton.
nem szeretem, ha köszönös nélkül elmennek.
nem szeretem, ha a fellépők - zenészek nincsenek szépen felöltözve (vagy legalább olyan göncben, amiben nem kelt olyan hatást, hogy csak magára kapott valamit reggel, mert át kellett menni a boltba tejet venni).
nem szereten, ha a filmekben összevesznek és megharagudnak arra, akinek igaza van, de túl töketlenek, hogy megbeszéljék, és a végén még ő kér bocsánatot.
ne ráncold a szemöldököd!
nekem kell magammal élnem..
Rejtelmes szfinx gyanánt, azúrban trónolok, kevély hó-szívvel és fehér, hattyúi fényben; a vonal-szaggató mozgást gyűlöli lényem; és orcám sohse sír és sohse mosolyog.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése