beszéltem a klauval, akit még a pesti kórházban ösmértem meg, lassan két éve, azóta távkapcsolatban élünk, de azért havonta - kéthavonta megvitatjuk a világ eseményeit. azt azért sajnálom, hogy verával meg fruzsival meg ervinnel nem vagyunk így. pedig néha nagyon hiányzik, hogy halljam vera rekedtes hangját, a folyosón üldögéljünk és csodálattal nézzem a hússzínű lakkos körmeit. viszont laurával beszéltem, aki elképesztően jól ír és klarinétozik és szaxofonozik. ilyenkor szerencsésnek érzem magam.
ja, azért kezdtem bele, mert mottómmá teszem klau anyukájának meglátását, miszerint "jobb a biztos rossz, mint a bizonytalan jó".
de most mennem kell, meghallgatom emma izgalmas életét, míg én csak egy vízhólyagot fogok tudni felmutatni. ilyenkor mindig szerencsétlennek érzem magam.
Rejtelmes szfinx gyanánt, azúrban trónolok, kevély hó-szívvel és fehér, hattyúi fényben; a vonal-szaggató mozgást gyűlöli lényem; és orcám sohse sír és sohse mosolyog.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése