csak így szösszenetben elmondanám, hogy mennyire összefolynak a napok, de azt hiszem, tegnap találkoztam a zemmával, akit nagyon nagyon imádok, és aki kinevetett, amikor 3 deci epres limonádét rendeltem, mert milyen viccesen mondtam, hogy három deci, utána meg a kézmozdulatom gúnyolta, ahogy a pincércsávóka kezébe belevarázsoltam az aprót, de egyébként nem sikogattam, amikor körültáncolt minket egy-két méhecske, és egyfolytában mesélt valamelyikünk, de persze főképp ő, aminek külön örültem, mert még ilyenkor is lámpalázas leszek, na mindegy. az ilyen randik után úgy érzem, hogy kapok levegőt.
volt, hogy én is patológus akartam ám lenni.
Rejtelmes szfinx gyanánt, azúrban trónolok, kevély hó-szívvel és fehér, hattyúi fényben; a vonal-szaggató mozgást gyűlöli lényem; és orcám sohse sír és sohse mosolyog.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése