rekedt

valamelyik nap még olyan távolinak tűnt az a 35 fok, ami most mérgező gázként leng körül, befurakodik az ablakomon és a csontomig hatolva kerget őrületbe. meleg és bogarak. különben szép a nyár..

rizskók majszolásba és allen ginsberg olvasásba folytom bánatom, ami azért van, mert nem tudok varrni, nem gyakoroltam, mert nem értem, és ne nevess, mert nem gyártom futószalagon a kifogásokat, és tényeket közlök, amik megrendíthetetlenek, cáfolhatatlanok és érdektelenek. emberundoritisz, amibe saját magam is beletartozom. inkább fesztiváloznék, de nincs pénzem, dolgozni nincs esélyem, fürdőruhám nem normális emberek közé való satöbbi. érted már?

viszont nyílt a közelben egy kávéház. kiülnék a teraszára, de tényleg, rendelnék valami hideget vagy inkább meleget, mert ha egyszer összeaszalódom, akkor azt gyorsan és stílusosan, de tényleg és csak olvasnék, mert csak abban van hitem, de tényleg, halott emberekkel társalgok, és tényleg, még mindig ott ülnék a teraszon, gyorsan körbenéznék, hogy nem vizslat-e valaki, de tényleg és még az is lehet, hogy rágyújtanék egy piros főnixre vagy egy délibábra.. tényleg?..