ballag máár

nagyon sűrűn élünk manapság. alig, hogy ledobtam magamról a fekete göncöket (és felvettem a kedvenc sárga hippi-életérzésű pólómat), már rohanunk mindenhova, pénteken éppen hmvhelyre, ahol a gergely elballagott és búcsúbeszédet mondott, majd késő estig ismerkedtünk meg a távoli-eddig-nem-látott-és-kívánt rokonokkal, de a sörcsap, az ágyas pálinka és kellő mennyiségű gin-tonik meghozta a hatást. délibáb
SCB majdnem megölt minket, amikor 1 hetes ropogós jogsival úgy gondolta, hogy vicces lenne 2× is lefulladni keresztbe a síneken és nem tudni sebbeségbe tenni a kocsit (olyan bátor és önfeláldozó voltam, hogy már kapcsoltam ki az övemet, hogy bármikor kiugorhassak...). ahogy hazaértünk, már szinte azonnal jöttek, illetve repültek egy kis röffre, az estét pedig a papánál töltöttem, küszködve a könnyekkel és a hányhatnékkal, de már szálltunk is ajka felé, ahol vámpírkodtak felügyelet nélkül, de ép bőrrel megúsztam.
nem tudom feldolgozni, nem tudom elfogadni, nem tudom megérteni, bikavér és délibáb