2015. december 21., hétfő

AJÁNDÉKOT UGYE NEM KÉRT SENKI?



eddig a karácsonyi készülődésem annyiból áll, hogy elkészítettem életem első normális kinézetű és ízű mézeskalácsait (ez a rész valahogy kimaradt a családi kalendáriumokból), ám a díszítésüknél a homméjd habzsákok csődöt mondtak, vagy inkább a cukormáz, ami fo(a)lpacknak képzelte magát, és leginkább saját magához kezdett ragadni. arról már szót sem merek ejteni, hogy a maradék cukormázból nagy lelkesen habcsókot gondoltunk készíteni, ezért mérnöki pontossággal újabb habzsákot ácsoltunk, amelynek az alját apu még be is vagdosta annak reményében, hogy szép bordás felszínt kapunk. nem álltak a halmok valami biztos lábakon, egyre nagyobb térre vágytak, így végül olyan alakot öltöttek, mintha egy seregnyi galamb pottyantotta volna a kis szeretetkupacokat.

de én kitartó ember vagyok, nagyratörő, ám a kuktasapka ismét nagynak bizonyult a fejemen. késő este kivettem a tepsit a sütőből, amin csak keresztben fért el a mákos bejglinek csúfolt képződmény / lény / dolog. leginkább egy hatalmas, jól táplált űrkukacra, vagy jabba kistesójára emlékeztetett, amit brutálisan meggyilkoltak, feltehetőleg a gyerekkori hasfelmetsző jack első áldozata lehetett: egy hosszirányú vágás húzódott csücsöktől csücsökig, felszínre buggyansztva az édes feketés tölteléket. miután kitöröltük szemünkből a nevetés és a szánakozás okozta apró cseppeket, tort ültünk fölötte és ünnepélyesen megszabadítottuk a további szenvedésektől. arról már szót sem merek ejteni, hogy egy harapásától garantáltan instant cukormérgezést kap az ember.

ha már ilyen jeles ünnepek közelednek, eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne kitakarítani és selejtezni a szobámat, amit jelenleg három pókkal osztok meg. leginkább azt várom, hogy mikor jelenik meg valami hálivudi színész fáklyával a kezében, mondjuk egy sean bean - nick cage páros, vagy inkább harrison ford, hogy a szent grált keresse. a pillanatkép azt mutatja, hogy apró kis lyuk szobám padlóját, asztalát, székét, szintetizátorát, radiátorát, ágyát, az ágyon fekvő macskát beborítja a sok kidobni, elajándékozni, szortírozni, dobozba rakni, kamrába vinni, becsesebb helyet találni való. de találtam egy hatalmas, éles derékszögű vonalzót, amivel tudom vágni a levegőben hóként csillogó port.

valahogy így.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése