most már csak annyi lenne a kérdésem, hogy miért gondolják azt a relax cd-ket készítők, hogy mindenkit egyaránt ellazít a pánsíp náthás klarinét szopránja, az erőltetett tengerzúgás, amit feltehetőleg cunami idején rögzítettek, vagy éppen a "bálnák énekének" álcázott moby dick lemészárlásának részlete?
de bizonyos, ha ezeket minden tracken egy sávvá gyúrjuk, mint valami ultra-mega-nyugi zenét, aminek hatására a populáció egyedei kivétel nélkül higanyrugannyá kéne válniuk, és megkérünk egy orrhangú férfit, hogy vádlón és gyorsan követelje a hallgatóságtól a három ki-belégzést, amíg az bele nem szédül, akkor majd elérjük a zen kapuját, a plafon repedésén keresztül egy fénysugár tör be, és világítja meg az arcunkat, mint a színházakban, hogy még az is tudja, hogy most ki fog énekelni és táncolni, aki eddig azt sem tudta, hova nézzen; és persze elmaradhatatlan kellékként felhangzik az angyalok kórusa.
igazából csak öntöttem a párologtatóba vizet, és bekapcsoltam a bartókot.
az orchideám virágot hoz, és van két tábla rumos-mazsolás-mogyorós-csoki a spájzban.
és várom a pillanatot, hogy valaki "társadalomerősítő hatás" címen az orrom alá dugjon egy burnótszelencét. de ez a szócikk nem tüsszenti fel a forrásokat.
Rejtelmes szfinx gyanánt, azúrban trónolok, kevély hó-szívvel és fehér, hattyúi fényben; a vonal-szaggató mozgást gyűlöli lényem; és orcám sohse sír és sohse mosolyog.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése