és hiába vagyok húsz éves, mivel még mindig van két tejfogam, megtehetem, hogy az antibiotikumom vízben oldható legyen és őszibarack ízű.
jól jellemzi az életemet, hogy a legnagyobb műgonddal egyensúlyozom (pálcika híján) a villámon a szusitekercsem, amikor az egy toronyugró precizitásával, dupla csavart fejel a szójaszószba. persze nem a becsapódás keltette holdudvar miatt mondom, hanem mire kimosom a szememből a szószcseppek gerillatámadásának maradékát, addigra úgy megszívja magát az erős lével a tekercs, hogy könnyek közt, félig feldagadt arccal mutogatom a feltartott hüvelykujjam az érdeklődő tekinteteknek.
(tök jó lenne, ha csak ilyen problémák lennének mindenki életében)
[és ez most nem az a poszt, amikor jön a "pedig aztán..." rész, és erre rácáfolok]
tök jó, hogy már veszprémben is lehet macskákat molesztálni a kávézókban, és hogy jönnek jónás tamások és závada péterek, már csak elmenni kéne néha az előadásukra, és nem félni attól, hogy senki nem fog belőlük semmit hallani, mert egy vörös hajú lány földöntúli hörgése tölti be a termet.
de legalább dohányoltam a gödör klub előtt simon marcival, aki egy agyonolvadt-nyomorgatott hello kitty marcipánt szorongatott a kezében, azzal a meddő szándékkal, hogy majd hazaviszi a barátnőjének.
elkezdtem útikönyveket gyűjteni, első szerzeményem:
K O R F U
(biztos nem azért, mert a harmadik durrell-korszakomat élem)ha valaki lassú és keserves halált szánna nekem, az kínáljon meg még egy mézes teával.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése