 |
| gondoltuk Borbálával, csinálunk egy sztárfotót fél háromkor, amin frissek vagyunk és fiatalok... de aztán meguntuk |
az eötvös koleszban hangosan csapódnak az ajtók, és magasan laknak az emberek, de lehet szoba-bakelit partikat csapni, kezdetben minőségi pink floyd válogatással, de a feles pezsgők után előkerül a bergendy aranyalbum is, amire remekül lehet sminkelni a "menj pizsamában az alagsori kocsmába" estére, ahol, ha szerencsések vagyunk, együtt limbózhatunk a francia lektorral.
de ahogy a hajléktalanok kéregetős szokásai, olyan változatosak a kollégiumok, a gellért-hegyről borkóstolásra lehet menni, vagy inkább jody reynoldra prince of persia-t játszani és szójaszósszal enni a húslevest.
a gangon túlnyúlik a borostyán, és egy fehér bokazoknis fekete-narancs foltos macska kaparászik az udvar kövei között.
az árnyékok hosszúra nyúlnak, mint a bűnnek, az asztalokon pohárnyom, pinceklubból commitments soul, kanadai fiúk csocsóznak, motorosok döfik halálra a dohány utcát álmában, és azon gondolkozunk, hogy ez vajon egy múzeum a hotelekről, vagy egy indentitás-zavaros hotel, amit múzeumnak hívnak.
utántölthető napok, ragacsos aszfalt, a dunára úgy vetül rá az erzsébet híd, mint egy toronyugró alakja az elrugaszkodás előtti utolsó másodpercben, de ha sokáig nézed a kék hullámzását, beleszédülsz. a benzinkutakon mindig megfáradt emberek csúsztatják a visszajárót, a tarkókat pirítják az utolsó őszi sugarak.
...és beszállok az ismeretlen autókba, mert azt ígérik, hogy hazavisznek.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése