IT IS THE UNKNOWN WE FEAR WHEN WE LOOK UPON DEATH AND DARKNESS, NOTHING MORE

ha külső szemmel nézek magamra, csak arról tudnék regélni, hogy lementek az írásbeli érettségik, és néha megkönnyeztem, ahogy az írásuk közben és a javítókulcsot tanulmányozva hallgattam az álmaim és a továbbtanulásom távolodó szárnysuhogását.
én vagyok az az ember, aki úgy tanul, hogy befekszik egy gödörbe, hogy ha halálra tanulja magát, akkor minél kevesebb kellemetlenséget okozzon a környezetének. mondjuk most nem lenne nehéz elcipelni, tekintve, hogy boron, teán, almán és kekszen élek.
körbenézek, és zombi apokalipszis materializálódik előttem. májusban mindenki lejön az életről. kihúztuk a boros üveg dugóját, és hagytam, hogy a fuckthisshit életérzés örvénye magával rántson, és eltűnjek a lefolyóba. az az ötletünk támadt, hogy sétáljunk a hurrikán közepébe, csapjunk egy hajnalig tartó activity és rabló römi partit, miközben absolut flying, vodka-gyömbér, cuba libre és summer fresh poharaktól roskad az asztal. kipukkant a buborékunk, de abszolút megérte, hogy négy óra alvás után üveges tekintettel bámultam infó érettségi alatt a monitor képernyőjét, visszatartva a gurgulázó zokogásomat.
töri utáni szomorúságomat a felfedezett könyvturkáló polcaiba fojtottam, és úgy véltem, hogy angol nyelvvizsgára a legjobb felkészülés az lesz, ha megveszem fillérekért a half-blood prince-t és egy vaníliás zöld tea mellett az olvasásába kezdek. ha éppen nem kell nővér skandinavisztika szemináriumi valamicsodácskáját javítgatnom. csak a magamét nem tudom, ez olyan tipikus.


cseresznyevirágokkal álmodom.
ki imádkozik értünk, mikor alszunk?
humboldt és gauss versenyeznek do-deca-pentathlont a gondolataimban, és még mindig képes vagyok szipogni a méhek titkos életén.
a változatlanság mélyebb rétegeiben rezgünk, és nem tudjuk, hogy merre ássuk magunkat tovább.
azt hiszem, hogy sikerült megmagyaráznom a negyvenkettőt, minden kérdésre itt van a válasz a fejemben, érzem a világ organikus lüktetését, de ez olyan bizonyos, annyira pontos és igaz, hogy gyorsan hátat fordítottam neki, majd félelmemben belenéztem a közvilágítás nélküli sötétségbe.
és ő visszanézett rám.