a feladat az volt, hogy mindenki kapott egy lapot, (amire rákerül még egy fénykép), és rá kellett írni a nevünket és egy (kedvenc) versünket. igaz, hogy nem tipikusan vers, mert ezt énekli robin williams a patch adams-ben, de kreativitásom és kézügyességem eddig terjed. akik ismernek, nem is nagyon hitték el, hogy egyedül csináltam, és nem nővérem rajzolta meg előre a betűket is. szóval képzelheted..
túl vagyok egy fölösleges próbaérettségin, ami inkább azért volt hasznos, mert megismertem egy aranyos csajt, akinek hasonlóan elveszett volt a tekintete, amikor belépett a vetési ajtaján, majd odajött hozzám, hogy nagy örömködések közepette megtapogassa az almacsutkás nyakláncomat.
énekeltem ablakok alatt, gyertyával a kezemben, és libabőrös voltam, amikor a két gitár mellé 25 ember halkan és puhán énekelte, hogy: simogasson a szél, simogasson, ha arcomhoz ér
jelentem, el vagyok ballagva, bár elég kényelmetlen úgy menetelni 3 kört a salakon, hogy a kisujjammal tartok egy fél literes ásványvizes üveget, amit próbálok leplezni (igen rosszul) egy nagy napraforgó csokorral, miközben az egy szál rózsámat egyensúlyozom a karomon, hogy ne essen le, és ne álljon bele az orromba. végül mégis a kispadon kötöttem ki, és hátulról hallgattam zsuzsiék beszédét, ahogy felidézték, hogyan tanultuk meg a kecsketartás és a borkészítés mesterségeit történelem tanárunk tapasztalatai alapján. majd egyszer elmesélem.
a két nap múlva kezdődő érettségik sem tudnak túlságosan meghatni. a demotiváltság és közönyösség nem elég jó szavak ide. azt veszem észre, hogy tanulás helyett inkább a szobámban talált bogarakat nevezgetem el, majd olimpiai játékokat rendezek nekik, amik leginkább távfutásból, akadálypályákból és ketrecharcokból állnak. vagy szimplán irreális időpontokban nekiállok meggyes muffint készíteni.
pestre akarok menni. csak lenne végre időm.
talán hawkingot kéne olvasnom.
galaxisokról álmodom.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése