03:44

Ezek a történetek Amandáról és Gerzsonról fognak szólni, akik békaként a mocsár ugyanazon fadarabján úsznak, és keringenek a posvány fölött.
Legyen ez kaddish az ő lelkükért.

Első mese
A nap álmosan nyújtóztatta sugarait a szürke égbolton. Gerzson is éppen a szemeit nyitogatta ásításokkal tarkítva a produkciót. A láp csöndbe burkolózott, még a szél sem susogtatta a nádast. Amanda halk ismeréssel kuruttyolt egyet. Gerzson felé fordult.
- Jó reggelt, Amanda! Minek köszönhetjük a korai bájos hangokat? - érdeklődött a békakirályfi.
- Jó reggelt, kedves Gerzson! Azért kuruttyoltam, mert nagyon ritka az, hogy megéljem ezt a fontos eseményt - brekegett vissza a lány.
- De hát most nem is történik semmi..! Miféle fontos eseményre gondolsz?
- Tudd meg, kedves Gerzson, hogy a titokzatos kék óra zajlik éppen! - suttogta a békalány.
Gerzson merengve bámult egy elszáradt falevelet.
- Kék óra? Az meg mi a csuda? - kérdezte a fiú.
- Jaj, Gerzson, néha olyan buta kérdéseid vannak. A kék óra, ha igazán tudni akarod, az az időszak, amikor a Hold már lement, de a Nap még nem kelt fel, így maradt őrködni a Félhomály. Ilyenkor csend van, de csak pár percre, mert az éjszakai bogarak már nyugovóra tértek, nincs ciripelés, viszont a nappali állatok sem ébredtek még fel, nem hallasz madárcsicsergést. Minden és mindenki alszik, és a világ megáll néhány pillanatra, de tényleg csak néhányra. Ezért olyan ritka esemény ez! - fejezte be tudálékoskodó hangon Amanda.
- Ó, így már értem. De mi fent vagyunk.
- Igen, mi fent vagyunk.
- És mi ezt látjuk.
- Igen, mi ezt látjuk.
- Akkor olyan, mintha kifigyelnénk a természet titkait, nem?
- Igen, valami olyasmi, azt hiszem..
- És nem zavarjuk meg azzal a kék órát, hogy fent vagyunk, látjuk, és közben még beszélünk is?
- De, azt hiszem igen.
- Akkor mi lenne, ha úgy csinálnánk, mintha aludnánk, de közben résnyire nyitva lenne a szemünk?
- Ez egy remek ötlet! - ragyogott fel Amanda arca. - Akkor hát, jó éjszakát, kedves Gerzson!
- Jó éjszakát, kedves Amanda!
Elcsendesültek. Lélegzésüket is lelassították, és halk szuszogásba kezdtek, miközben résnyire nyitott szemükön keresztül figyelték, hogyan köszöntik a madarak a felkelő nap első sugarait.

Második mese
Tikkasztó meleg volt aznap. Gerzson ki is használta az alkalmat, hogy megsüttesse fehér hasát.
- Nincs is jobb, mint egy kis reggeli utáni szieszta - pihegte a békakirályfi, majd nagyot böffentett.
Amanda bosszúsan kuruttyolt egyet.
- Tudod, kedves Gerzson, te általában nagyon undorító vagy.
- Köszönöm, kedves Amanda. Nem szoktál te nekem bókolni - mondta a fiú, és ismét hangosan böffentett.
Amanda már kezdett kijönni a béketűréséből.
- Tudod, kedves Gerzson, igazán figyelhetnél néha a körülötted élőkre is!
A békakirályfi álmosan körbenézett. Tekintete hosszan elidőzött a zöld lombokon, a behajló fűzfák alkotta kis lugason és a mocsár felszínére feltörő buborékokon.
- Miket beszélsz, hiszen nincs is itt senki - mondta. Kinyújtóztatta a békacombjait, és folytatta tovább a sütkérezést.
A lány inkább feladta, és szomorúan üldögélt tovább a fadarabon. Eltelt így egy fél óra, mikor valami megmordult. Gerzson a hang hatására nem csak hogy felébredt, de még a magasba is ugrott, úgy megijedt.
- Mi-mi volt ez? - kérdezte reszketve.
A kísérteties hang újra felmordult.
- Ez-ez itt van valahol a közelben - mondta rémülten, és elkezdett pörögni a vékony rönkön, hogy megkeresse és szemmel tudja tartani a támadóját, nehogy az mögéje kerüljön. A nagy forgolódásban Amandának kellett megfognia, nehogy leszédüljön.
A hang megismétlődött. Gerzson már tudta, hogy honnan jön, és hamar visszaszökött a zöld szín az elfehéredett arcába.
- Mondd, kedves Amanda, nem vagy te éhes? - kérdezte komolyan, de széles szájának sarkában ott bújkált egy mosoly.
- De igen, kedves Gerzson, ha már ennyire tudni akarod, igen, éhes vagyok - felelte büszkén a lány.
- És mondd, kedves Amanda, érhetne az a megtiszteltetés, hogy meghívlak ebédre? - kérdezte gálánsan Gerzson egy meghajlás kíséretében.
- Nos, öhm, igen, kedves Gerzson, elfogadom a meghívást - mondta zavartan, pirulva a lány.
Gerzson megkereste a legkényelmesebb bemélyedést a fadarabon, lesegítette Amandát, és nekifogott a légyvadászatnak.

Harmadik mese
A nap megunta, hogy ecsettel festegesse az égboltot, ezért úgy döntött, hogy az egész festékes dobozt ráönti a kék messzeségre.
Amanda és Gerzson egymás mellett ülve néztek ezeket a vörös tintafolyókat.
- Tudod, kedves Gerzson, nem is vagy olyan bosszantó, mint azt eleinte gondoltam.
- Tényleg bosszantónak találtál, kedves Amanda? - kérdezte a békakirályfi meglepődve.
- Igen, mert tudod azt tanultam, hogy a fiúk buták, és folyton csak csínyeken törik a fejüket, hogyan viccelhessék meg a lányokat.
- És a lányok ezeket a csínyeket nem szokták élvezni? - kérdezte még jobban meglepődve Gerzson.
- Nem bizony - rázta a fejét Amanda. - De a te vicceid nem olyan rosszak. Egész tűrhetőek.
- Köszönöm, kedves Amanda, hogy ezt mondod. Tudod, egész nap ezeken törtem a fejem, hogy kitaláljak nem olyan rossz vicceket, amik egész tűrhetőek.
- Ez igazán kedves tőled, kedves Gerzson.
Csönd telepedett harmadik félként közéjük, át is karolták mind a ketten, hogy ne legyen egyedül.
- Nem vagy még álmos, kedves Amanda?
- Nem, kedves Gerzson, egy kicsit még ébren álmodozom, talán egyenes lesz az ösvény, nem teli árkokkal és bevehetetlennek tűnő kanyarokkal.
- Nehéznek hangzik. Segíthetek neked álmodozni, kedves Amanda?
- Természetesen, kedves Gerzson.
Dirib-darabra tört az este, és szilánkos holdhoz vonyítottak az állatok. A középen ülő Csend érdeklődve figyelte őket.
- És mondd, kedves Amanda, meddig szeretnél fent maradni?
- Azt hiszem, kedves Gerzson, hogy éjfélig, vagy a kék óráig. Itt akarok lenni, amikor elvesztik a tárgyak a valóságukat, és a vérágas szemek mögött a személyiségüket. Éjfél után nem történhet semmi rossz, nem, nem. Még az előző napomat élem, miközben már egy új elkezdődik. Egy kicsit mindig le vagyok maradva.
- Segíthetek behozni a lemaradást, kedves Amanda?
- Ez igazán kedves lenne tőled, kedves Gerzson.
- És mondd csak, kedves Amanda, ugye azért jól telt a mai napod?
- Pompásan, kedves Gerzson, egészen csodálatosan, sőt, talán ez volt az eddigi legszebb napom.
- És mi volt a legszebb része a napnak, kedves Amanda?
- Amikor a holnap sosem jött el.