Attól, hogy a természet kegyetlen, nekünk még nem kell annak lennünk.
Egy ajtó mindig egy új világot nyit meg előttünk. (...) Kinyílt egy ajtó, és én beléptem rajta.
Rejtelmes szfinx gyanánt, azúrban trónolok, kevély hó-szívvel és fehér, hattyúi fényben; a vonal-szaggató mozgást gyűlöli lényem; és orcám sohse sír és sohse mosolyog.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése