2013. szeptember 14., szombat

szétszaggatom


when the lights go out is it the end
cause heartbreak is a longtime friend




a magyar kártya piros ásza, a tavasz lett a könyvjelzőm, ameddig rá nem állok a keringési pályámra. mostanság az jár a fejemben, hogy elmegyek inkább csillagászni, és csak néha rándult egyet a gyomrom a patch adams ezernégyszázhuszonnyolcadik megnézése közben. itt állok, vagyis ülök végzősként és haldoklik az idő.

talán jobban kéne értenem az anatómiához és akkor el tudnám mondani. az elmúlt idők legjobb beszélgetései egy hatodikos lánnyal és egy hetedikes fiúval történt. egyikőjükkel az ajtóban állva, egy nagyon szimpatikus kuka mellett cseréltünk eszmecserét egy könyvről, amiben a görög mitológia istenei többnyire öltönyben vannak.

minden másodlagos.
a kezemnek aurája van, ahogy éjjel hadonászom magam előtt, mintha az atomok tüsszentettek volna és ezért nem látták, hogy lemaradtak.
előfordul, hogy azon kapom magam, hogy azokat a képeket nézegetem, amik már elmúltak vagy meg sem történtek, közben azt mormolom magamban, hogy az akár én is lehetnék. valahogy mégsem szeretjük egymást, pedig olyanok vagyunk, mint akik lépten-nyomon ugyanazért az utolsó müzlisdobozért nyúlnak. és én mindig átengedem, mert tudom, hogy milyen finom és abban bízom, hogy az önfeláldozásomat most értékelni fogja. nem, hiszen ő volt a gyorsabb. ez tiszta győzelem, kérem.

belefulladok a száradó törülközők színkavalkádjába
ruhát hajtogattam a kezemmel, miközben a szánkkal azt hajtogattuk, hogy van valami a levegőben. összevont szemöldökkel néztem a plafon felé. vannak, akiket összenyom a levegő. talán éppen ez a 'valami'.
pestről hazajövet megállapodtunk a bartókon, ahol hair-t adtak, éppen akkor őrjöngték, hogy "peace, love, freedom, happiness". anyu mesélte, hogy egyszer meghívta az egyik osztályát magunkhoz, hogy dumáljanak és megnézzék a hair-t, de nem érdekelte őket. azóta felhagyott ezzel.

nem szabadna már fél egynek lennie.
nem változik semmi, végzetesen sodródom előre, mint egy mocskos uszadékfa, amit senkinek nincs kedve vagy gusztusa megállítani.
ma még wilde, holnap vonnegut. ez más.
de a sorokkal kitöltött lapok nem.
nem, nem, nem.

van felmentésem tesiből.
kaphatnék egyet érzékelésből is?


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése