nem igazán tudom, hogy mi lenne a helyes, amit mondanom kéne
azt mindig sajnáltam, hogy nem vagyok jó mesélő, mert ezt is elkishitűsködöm, ugyanis azt hiszem, hogy amit én tudok, azt mindenki tudja, ezért már nincs mit rajta magyarázni. ezért is kapok ótvar jegyeket a magyar dolgozataimra, mert úgy gondolom, hogy az egyértelmű, amikor kitáncolok érte (már amikor iskolában vagyok és írtam is, ami elég one-in-a-life-time szintű), ofő csak kérdőn néz rám, hogy ezt most mire értem, miért nem fejtettem ki, meg úgy amúgy, mi ez, akkor hiába próbálnám védeni, hogy de kérem, minden le van írva, a dupla órából negyed órám arra megy el, hogy három feladat közül válasszak, majd további húsz percem, hogy átgondoljam a kompozíciót, ami fölösleges, mert a végén az lesz, hogy a TB dolgozatáért (és gondolataiért) csorgatom a nyálam.
(nos, örülök, hogy a semmiből ennyi mindent ki tudtam hozni)
villanások jutnak eszembe, ahogy zokogok az élet fája stáblistája közben, és emiatt nem tudok válaszolni anyunak arra az értetlenkedős kérdésére, hogy szerintem miről szólt ez a film, majd utána el is vonult; és hogy ezredszerre is csodálatos a muzsika hangja, olyannyira, hogy kitépném a szívem, ha nem lenne túl melodramatikus és alantas tett a filmhez képest.
és ha már csináltunk nővérrel három válogatás cd-t, kérdés:
ha csinálnátok magatoknak egy "pörögj fel!" mixet, átlag 18 számmal, miket raknátok rá, és (fontos) milyen sorrendben?
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése