bámulattal ámultam
ha az ember egy asztalnál ül a tegnapi tervével, hiába gondolta ki, hogy majd ezt meg azt megkérdezni, emezt meg amazt elmeséli, csak ott fog lebegni a levegőben, mert az agy önkéntelenül is tudja, hogy az a kérdés, az a történet nem illik oda, a pillanatból kell kipattannia, különben a tegnapot vagy valami furcsa absztrakt valóságot élnénk.
ki az, aki nyugdíjas pultosnőt keres?
vagy inkább miért?
néztem bruno gröningről egy dokufilmet és rájöttem, hogy az arcunk nem lehet libabőrös.
imádom a kanapé vicceket (vagyis ami szóvicc és favicc, vagyis szó-fa-vicc)
tegnap azon gondolkoztam, hogyha az ősidőkben élnénk a bakony domboldalain, akkor remélem az lenne a törzsünknek a jelmondata, hogy:
"Hegységben az erő!"
azt álmodtam, hogy egy random ember egy másik random embert gyepál egy embernagyságű, zselével töltött, műanyag mandarin gerezddel
"csak ne lennék én párnagyűrődés
Isten megmacskásodott félarca alatt"
szinte mindenre van emberem: szjg-t kivesézni, filmekről - könyvekről beszélgetni, véget nem érő microsoft - linux vitát folytatni, 5 éves kislányként viselkedni, tekilázni, íródeákban üldögélni, koncertre menni, táncolni, lelkesedni az illatos és mintás zsepikért, biosz órán rejtvényt fejteni,, sötöbö...
csak a boldogságra nincs emberem
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése