elérkeztem arra a szintre, hogy kiírom a töri évszámokat, kinyomtatom azt az öt oldalt, belerakom őket egy-egy genothermbe, csak hogy ne legyenek vizesek, miközben a relaxálásra készült fürdővízben feküdve olvasgatom és kántálom őket.
...és mikor a hasnyálmirigy szigetei leszívták az agyam, nővérrel megnézzük nyolcnavadszorra a meztelen dobost (ami nekem az első emma stone élményem), csak hogy szinten tartsuk az angol tudásunkat és hogy tudjak miről beszélni a vizsgán (nem).
...és mielőtt ebédelnék megkeresem a kanál fókuszpontját.
...és addig nem nézek sorozatot, amíg nem írtam belőlük.
két nap múlva június van.
még mindig megrázó, pedig a tejes dobozokon a lejárati idő igyekezett felkészíteni erre.
(életem a gyerekorvosnál:
- nahát, esztikém, olyan jól nézel ki! csak nem híztál? - kérdezte és megpaskolta a saját arcát.
- ööö.. de - mondtam, miközben kényszeredetten elmosolyodtam.
mielőtt fogytam volna négy kilót - tettem hozzá magamban.)
[mit árul el az az életemről, hogy fejből tudom a taj-számomat?]
Rejtelmes szfinx gyanánt, azúrban trónolok, kevély hó-szívvel és fehér, hattyúi fényben; a vonal-szaggató mozgást gyűlöli lényem; és orcám sohse sír és sohse mosolyog.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése