just say yes

amikor jövök ki a plázából egy majdnem hétszáz oldalas könyvvel a hónom alatt, és az ápolatlan, kövér, nagyhangú kiscsajokat, akik szandál-zokniban és eklektikus ruhában járnak és véletlenül megtaposnak, de rám sem néznek, nem hogy bocsánatot kérnének, minden porcikámmal lenéztem egy pillanatra és áldottam az eget, hogy ők ők, és én én vagyok, de akkor képzeletben pofon vágtam magam, hogy mégis mire föl vagyok én ilyen kibaszott nagyképű, aki fél mindentől, ami mozog és lélegzik és pánikrohamot kap mindenhol, ahol 2-nél több ember áll és/vagy 4 fala van
szerintem sokkal boldogabbak nálam
talán többre is viszik az életben
én meg csak egyedül üldögélek a lépcsőn, a könyvemet olvasva, a kibaszott nagy képemmel