i think so
i will let you go
ha vannak hétköznapi szuperhősök, akkor ezt megcsavarva és átültetve, vannak olyan napok, amik semmivel sem emelkednek ki a szürkeségből, legalábbis ha pontokba szedném az eseményeket, és mégis, lehet erre jobban fogok emlékezni, mint a szteppelő lovakra, pedig csak ültem, néha felkeltem vagy a csatári horizontot kémleltem, és közben azon agyaltam, hogy hogy fogom hívni a jövendőbeli fekete fedeles naplómat (a Valerie és az Amelie között vacillálok), mert most női névnek kell jönnie, ugyanis váltakoznak: Zoira, Émile.
és hogy nővérnek nincs oka aggódni, mert ha nem is lesz jó az érettségije, és neadjisten nem veszik fel skandinavisztikára, még mindig sok lehetősége lesz, nem fog itthon ülni és diákmunkáért könyörögni, neki van több esélye, de nekem nincs, és shit just got real(!)
úgyhogy bőszen tanulom az anyagszállítást, és valaki segítsen fizikában, különben meg még mindig a konvergens sorozatokat tanulom és közben még mindig sztrájkolok, még mindig úgy, hogy becsukom a szemem és még mindig a hairből éneklem a hare krishnát
azt hiszem nekiállok sajtos tallért sütni
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése