rád vártam
hogy álmodj rólam
ahogy én is rólad
voltál már úgy, hogy 58 oldalnyi fizikát nyálaztál át és jegyzeteltél ki 4 óra alatt, hogy mire végeztél az annotációval, rájöttél, hogy azt a négy órát valamilyen fura transzban töltötted, amibe legfőképp vasalás közben, egy besötétített szobában, füstölőt égetve lehet kerülni, de a lényeg, hogy ez az idő kimaradt az életedből és nem lehet már 80 évesen panaszkodni, hogy kéred vissza azt az elpocsékolt négy órát, a pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadnak el, szóval azon gondolkozol, hogy hogy lehet semmire nem emlékezni, miközben az itt-ott szépen kanyarított z-betűid arról árulkodnak, hogy itt bizony kemény munka folyt, poirot és azok a bizonyos szürke sejtek büszkék lennének rád, de akkor jön a borzalmas felismerés, hogy nem érted a saját jegyzetedet, akkor már az önbecsülésed romokban, ezért inkább meggyes sörbe, puncstortába, az új olló-gyűrűd csodálásába és dokik nézésébe fojtod a világfájdalmad?
én sem.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése