te merre vagy?

teletömtem a narancssárga marimekko táskámat olyan dolgokkal, amikre biztosan nem lesz szükségem, de azért belegyömöszöltem, mert sosem lehet tudni, hogy merre vet a sors, lehet, csak két utcányira, lehet, csak a város szélére, de mindig sóhajtok egy nagyot, ha arra gondolok, hogy ott porosodik a kártyám a zsebemben, amivel bebarangolhatnám az országot - valakivel. szokásomhoz hűen halkan dúdolgattam, mert szeretem a város zaját hallgatni és ismeretlen ritmusra menetelni a szitáló esőben, a legnagyobb tócsák legmélyebb pontjába trappoltam és meg nem történt beszélgetések csaltak mosolyt az arcomra, mikor átszaladtam a túloldalra. nehéz itthagyni a jól ismert bokrokat, a fehér kerítéses házakat, ahol mindig is élni akartam, az aszfalt repedései elnyelik a lábnyomomat, látom a feketébe öltözött foltokat, ahogy a buszmegálló menedéke alatt ácsorognak, célirányosan.

vajon mire gondolnak?

lemezt cserélek, felbúgnak bennem az első ütemek, elkezdek szökcsédelni, a járda szélén egyensúlyozom, széttárom a karom, mert egy repülő vagyok, egy madár, egy papírsárkány, pördülök egyet, az ujjaim hegye a zabolátlan bokrok zöldjéhez ér, a táskám körbetekeredik rajtam.

vajon mire gondolnak?

én arra gondolok, hogy egyedül lenni most nem is olyan rossz dolog, elmehetek kerülőútra, karmestert játszhatok, ahogy végighúzom a kezem a bölcsöde kerítésén, nem kell magyarázkodnom, hogy miért nem akarok a fekete foltokkal találkozni, hogy miért erre visz a lábam, hogy miért megyek ilyen ijesztően és furán. nem kell, hogy megvárjalak, nem kell azt hallgatnom, hogy normális ember így nem viselkedik és hagyjam abba, mert gáz (igen, azóta nem nagyon beszélünk).

van, aki kapcsolatfüggő. én már félnék máshoz alkalmazkodni, félnék nem egyedül lenni. majd változik, talán egyszer veszprémből is kiszabadulok és elbuszozom vagy vonatozom, szóval lehet, hogy egyszercsak felhívlak, hogy szia, itt vagyok nálad, igyunk egy teát, mert utálom a kávét, hoztam neked ajándékot, muffint is sütöttem, andalogjunk a macskaköveken, mutasd meg nekem a legviccesebb ablakokat, szavaljunk verseket galamboknak, szórjunk be járókelőket konfettivel, öltözzünk ki vagy be és játszunk, oké? 

te merre vagy?