régmúlt szerelmek

so I put my faith in something unknown
i'm living on such sweet nothing

olyasmik voltak mostanában a napok, mint mikor egy vendég kiskölök gallyra vágta a kisvasútunkat. de megint esik a hó, pedig gondoltam rá, hogy olyan felajánlást teszek, mint széchenyi, csak én az égnek és egy hónapnyi csokimennyiségemet a tavaszi időre áldoznám: a közjóért mindent.
dévitamin elvonástól szenvedek, és sír a lelkem a virágos vászoncipőimért, de a szívem szakadt volna meg, ha ma nem tudok hóemberré alakulni. a fekete kabátomban beleolvadtam a tájba.

lekötöm magam, nem hempergek kivételesen a nyomoromban, nem rágódom állandóan azon, hogy dehumanizálva vagyok, zenmester lettem (de ha egy kicsit nyitva marad egy fiók, már sikítok) és átszellemültem a szakadt, szakállas, elcsépelt (komolyan, lassan szögezzük a koporsóját) "ha ma nem sikerült, majd holnap" varázseszmét. amúgyis ki kell találnom három szülinapi ajándékot. miért nem tud más is lelkesedni a színes gémkapcsokért és a mintás zsepikért?

gyásznap: miközben mondtam fel nővérnek a reformkori társadalmat, gyönyörű muffintésztát kevertem ki, ami sikeresen elégett.
ezért reggel beraktam egy bee gees korongot és a you win againt énekeltem minden szégyenérzet nélkül, s ugrálva dörömböltem, hogy az alattunk lévők is tudják, hogy mi történik a nagy-világban.