LOTR

Tűznél ülök, s elgondolom, mi szépet láttam én,
pillangókat s virágokat nyári gyep szőnyegén;
aranyleveles őszöket dús túlérett nyarat; hajnali köd, napfény-ezüst,
szél járja hajamat.
Tűznél ülök, s elgondolom, milyen lesz a világ,
ha jön a tél, amelynek én nem látom már tavaszát.
Mert annyi minden van ma is, mit nem láttam soha,
minden ligetnek más zöld színt hoz az új év új tavasza.
Tűznél ülök, s elgondolom, hajdankorok embereit,
s hogy jönnek Majdanok, miket már mások látnak itt.
De míg ülök, s elgondolok sok hajdan-volt időt,
visszatérők halk neszeit várom ajtóm előtt.