ébredések

purple haze

all in my eyes

hatása alatt vagyok: az igaz történeten alapuló filmeknek (amik alatt mindig elsírok egy százas zsepit); az impresszionista stílusú és a festőkről szóló könyveknek; a kívülről szürkének tűnő embereknek, akikbe aztán egy kicsit mindig beleszeretek, de csak annyira, hogy egy sötét zugba fussak a viszonzásuktól;  mozart és a kontroll zenéjének; a sóska keserű ízének, még az életem is vérnarancs színű.

nekem a casablancából inkább az maradt meg, hogy: "maga olyan ügyesen hazudik, hogy én is őszinte leszek."

megint felvettem a várakozó álláspontot.
de ez nem olyan elsuhan-mellettem-az-élet-amíg-én-a-muskátli-földemet-öntözöm, hanem amikor megállóban állok, vagy lesem a tantermi órát, vagy figyelem, ahogy gyülekeznek az égen a hófelhők.

szeretek manóval fél kettőkor, műkörmökről beszélgetni:

"a legkirályabb, ami ki lett találva a lányoknak, az az ilyen átlátszós festék, gyöngyház asszem. bekened vele, kicsit villog, tök király. na jó válogatni lehet a fekete is jó, ha épp olyana hajszíned de az még mindenkinek jól szokott állni

//

na ha esetleg további tanácsadásra van szükséged, olvasd el az ehavi meglepetést, én is abból szedtem"

 

valószínűleg kisebbség maradunk, remélhetőleg többségi véleménnyel